Minden zöld. Vagy legalábbis szines. Fejem fölött eltorzult, pöttyös pillangók repkednek. Mindenki fut, az emberek elkezdtek izzadni, imádkozok, hogy még véletlenül se érjen hozzám senki amikor felülök egy buszra. Telefonra nem válaszolok, nem állok meg az úton beszélgetni, elfordítom arcom a Nap elől. Fülemben Dave Matthews Band. Szarkazmusom az eget veri, cinikusságom már nem is válogat, bárki lehet célpont, csak közel legyen.
A nők arcán megjelent az a hamisitatlan, reménykedő ragyogás ami a megálmodott csodákat akarja előidézni, a férfiak szemében a kaján vágy és a kéjes gondolatok visszatükröződése a lanyok meg-meglibbenő szoknyája, a kivillanó bokák, megcsillanó vállak és kulccsontok láttán. Mindenhol és mindenben gátlások nélkül előbukkan a szexualitás, nem kell nagyon töprengeni ahhoz, hogy észrevegyük. A melegtől hullámzó mellkasok tömény szenvedélyt és elfojtott pajzánságot rejtenek, és ezek szabadon eresztéséhez elég már az ég az a bizonyos kékje. Virágos felhők lebegnek minden szerelmespár feje felett, még a legsötétebb, legkoszosabb zsákutca is romantikus hellyé változik ebben a napsütésben.
Bevillanó kép: váza virág nélül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése