Amikor eljön az a pillanat, hogy nincs is pillanat. Nincs már miről beszélni, nincsen erő odafigyelni sem a másikra, nemhogy foglalkozni vele. És eszre se veszik, vesznek, amikor kicsúszol a kezük közül...egyszer csak, nem vagy sehol. És mivelhogy észre se vesznek, nem kapnak utánad. Elfordulnak valami más fele, valami újabb elemet keresnek maguk mellé, ami nem folyt meg és nem tud túl sokat.
A májusi eső mégis hozott változásokat? Nem tetszik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése