Na.
Ne-szolj-hozzám-mert-ugysem-válaszolok periódusom végét járja. Tulajdonképpen magába szippantott a kolozsvári élet gyarló intenzivitása..:)) Ne vegyél komolyan, nem igy van. Nem szippantott semmi magába. Esetleg én saját magamat beszippantottam? Ilyen létezik? (ha igen, valaki irja meg)
Nem birom ki,hogy ne kommentáljam meg az elmúlt heteket. Általános jelenség ugyebár reggel kinézni az ablakon ébredés után. Két valószinü változat: a.) eső, s bár ki van világosodva mégis olyan sötét hangulat van,hogy az ember azon nyomban nyúlna a boros üvegért. Ergo: vissza az ágyba, magasról teszek mindere ami a szobán kivül van. b.) süt a nap. Ráveszem magam az öltözésre, (túl)teng bennem a lelkesedés, kimegyek a házból...mire leérek a blokk elé,nyakamba zúdul az eső. Amit máskor ugyan szeretünk, de nem most. Ergo: érvénybe lép az a. pont...
Szóval ha feltétlenül keresni kell valamit, amitől legalább türhető kedvem legyen, az időjárás eleve kihúzva a listáról. HA már sikerült megérni az estét, és ezidáig sikerült, akkor mostmár lassan szokáskénti müvelet a züllés. Mivel első éven nem fedeztem fel zsenge és törékeny fiatalságom mélyén húzódó állti oldalamat (fogalmazás: filós betegség), most éppen itt az ideje. A kolozsvári éjszakai élet lassan ki van aknázva, kocsmázás és táncos mulatság szempontjából egyaránt. S milyen meglepetés: ezt is meg lehet unni.
Következő pont: lepárosodás. Vagy megpárosodás. De ez nem is párododás...marad a le, vagy a meg. Fene tudja. Erről inkább ennyit momentán.

FIGYELEM!
Monumentális hangulat Udvarhelyen a Szabók 24 pör 4 alatt. Érdemes kipróbálni, ha valaki igazi, oridzsinál halottak napi hangulatban szeretne részesülni, csak a buszjegyet kell fizetni. Töltelékes káposzta ingyen van, az is csak azért, hogy kompenzáljon. Én is csak ezért jöttem haza...