Újjabb lyuk a fülemben. Egy, kettő, három, keresem a párom. Keresem? És ha harmadikra sem megy? Jó, jó, legyen bizalmam, legyen hitem, adjunk még egy "ez lesz az utolsó"-t. De mikor lesz az utolsó. Mi történik majd, ha nem fér több lyuk a fülembe? Vagy ha már a tetoválás sem lesz túl jó ötlet, mert esetleg a saját nagymamám is meg fog ijedni tőlem. A hajvágás meg kizárt dolog lesz, mert hajam sem lesz. Viccesen fogok kinézni. Majd tele önbizalommal, csillogó szemekkel fogom magasra emelni a kopasz, fémmel telelőtt fejemet, és büszkén lóbálom a hozzá tartozó fekete tintával összevarrt testemet.
Mondjuk fenn áll annak a lehetősége is, hogy kinövöm. Vagy jön valaki, aki a következő rohamomnál azt mondja: ne na....ejsze elég volt. Úgy nézel ki, mint egy...lelkibeteg?
Nem sikerült egy vizsgám, pákk, egy fülbevaló. Nincs kapcsolatom a családommal, pákk, vörös hajfesték. Nem szeret senki, pákk, stilizált denevér a mellkasomra. Aztán majd mikor a gyermekem sírva jön haza óvodából, hogy azt mondták, az anyukája úgy néz ki, mint egy ördögűző, majd vakarom a fekete műkörmeimmel a hátamról a cuccot. Nem lenne egyszerűbb csak simán, mondjuk, boldog lenni? Tudomisén, kiegyensúlyozott, na. Esküszöm, ha csak praktikus akarok lenni, úgyis jobban megéri, anyagilag sokkal türhetőbben kijövök hosszú távon.Ide 40 lej, oda 18, amoda 200.
It's official: egyetemistaként érzelmileg korlátoltnak lenni igenis nem kifizetődő! Tanuljon tőlem a sok kezdő. Tessék szépen ezt a pénzt félretenni a majdani gyermekeid testékszereire, ne a sajátodra.
