Gyakorlás a tudás nem tudom mije, de valami ilyensmi. Levontam a következtetést, ha tehát nekiállok többször írni, lehet, hogy könnyebben fog menni. Tornáztatnom kell az agyam, mert hanem olyan lesz, mint a bébipapi. A sok magammal való beszélgetés, porszívó-zümmögés, csokoládé evés nem segít a szürkeállományomat életben tartani. Enthellektüel gondolatmenetet maximum csak a fagyasztott étel hogyan-csináld-megjéről folytatok, s valószínüleg még azt sem jól, mert mai napig sorról sorra el kell olvasnom a tájékoztatót, hogy hogyan is kell azt csinálni. Pedig mindig, de mindig ugyanazt írja: tálcára teszed, beteszed a sütőbe, s kiveszed a sütőből. Az ember azt hinné ennél könnyebb nincs is, nekem mégis szinte naponta sikerül elégetni valamit (általában azt, amit a szerencsétlen gyermekeknek pont meg kell enniük). Itt is látszik, hogy kis(nem nagy)világi székely leánka vagyok. Engem bizony aranyszínű húslevessel, bundás husival, krumplipürével, káposztasálátával, töltelékeskáposztával, vendégváróval neveltek ilyen nagyra, s kerekre. Heuréka! Hát csak most esik le, lehet, hogy itt a gyermekek azért olyan véznák. A halrudacskától és a konzerves spagettitől hova nőjenek nagyra?

Sokmindent tanulok én itt.

1.Ugyebár, a főzés tudományának fagyasztott részét, elsősorban.

2.Aztán ott van az, hogy a háziasszony legjobb barátja a mosogatógép. El is döntöttem, holanptól minden reggel puszit adok neki.

3.Meg ugye, a szemét szelektálása. Mi otthon csak beleduvasztottuk a maradékainkat a nagy, rozsdás szemetesbe, s vasárnap reggel jött a sárga szemeteskocsi, a cigánybácsik leszöktek róluk, a szemet összepakolták, s kész. Itt, naponta kb. 10 percet töltök el azzal, hogy megkeresem, melyik szemétnek melyik szemetes a párja. Az én elmaradt erdélyi agyam még mindig nem tudta becsületesen felfogni, de hajlandó vagyok dolgozni rajta.

4. Gyermekkorom legizgibb emlékei közé tartozik, amikor anyuka felpakolt 5 db.  egy literes vizesüveggel, s leküldött a „szupermárketbe”, ami a szembe levő blokk egyik garázsában villogtatta büszkén magát. S amilyen kicsi volt, mégis mindent megkaptunk benne! Csokitól kenyérig, kenyértől pelenkáig, pelenkától gumikacsáig – mindig gyanakodtam, hogy az üzlet egyik hátsó sarkában még macskát is tartanak. Vagy tyúkot, legalább. Namármost, itt a vásárlás a következőkből áll: leül a néni az iPad elé (vagyis azt hiszem, inkább kezébe veszi azt), felmegy a Tesco honlapjára, s szépen megrendeli ami kell. S másnap reggel a mosolygós Tesco-s bácsi benyújtja a cuccot az ajtón, s el vagy intézve egy hétre.

5. S nem utolsó sorban! Hol vannak az imádott, otthoni, kommunista kilométeres sorok hivatalos ügyek intézése esetében? Útlevél, nyugdíjpótlás, jogosítvány, stb. Nem, kérlekszépen, itt beteszed a kicserélnivalódat/óhajodat egy borítékba, lenyálazod, bélyeget nyomsz rá, bedobod a piros ládikóba, s a bajodat neked szépen hazaküldik. Na ez.

Oldalakat lehetne gyártani a bürökrácia s demokrácia, s s minden grácia megnyilvánulásairól, s a különbségekről, s mégis ugyan oda lyukadok ki minden egyes alkalommal, mikor ezeken agyalok. Lesarkítva: alig várom, hogy hazamenjek.