Hiresség: Hozzád hasonlóan voltam már lent. Voltak nekem is hülye pillanataim. De Én, ellentétben veled, túl tudtam tenni magam önnön sajnálatomon. Ehhez viszont Te, Kedves, egészen kevés vagy.
Gyermek: De próbálkozom. Nem hagyhatom magam, neked meg segitened kellene.
H.: Ennyi erővel fel is adhatnád. Nem tartozol Hozzam, Mellém, már azt is szánalmas életed csúcspontjának tekintheted, hogy beszélek hozzád. Láthatatlan képet festhetsz Rólam a penészedő faladra, majd éjszakánként reménykedve nézheted Tökéletességem, a jótanácsért esedezve. Amit viszont nem kapsz meg.
Gy.: Magyarázd el.
H.: Nem fogod és nem tudod még saját magad sem utolérni. Hozzám hasonló életmúvet csak akkor tudnál véghezvinni, ha Hozzám hasonló életművész lennél. Szinész, előadó, zenész, irodalmár. Saját magad kifejezésének fontosságát félre kellene tedd, majd belemásznod egy utópisztikus, szürreális, megfoghatatlan világba, ahol mindenki olyan mint Jómagam. Ahol a Nem Igent jelent, meg forditva. Ahol ha fáj, mosolyogsz. Ahol a falon lógó pocsék festményt ezrek és ezrek látogatják, mert Én vagy valaki más azt mondtuk rá, hogy világraszóló. Ahol a Világ Száz Csodája a Mi szobánk ajtajánál kezdődik, és ahányan vagyunk a szobában, mind egy egy csodát képviselünk. Ahol eltünik minden ami más, ami különleges, felállitunk egy rendszert, amiben minden egyforma, monoton, fekete-fehér, vagy esetleg szürke, senki nem szólal meg kérdezés nélkül, senkinek nincs véleménye, mindenki mintha széria szerint lenne legyártva. Aki meg nem illik ide, elpusztul.
Gy.: Én nem ilyen vagyok...
H.: Pontosan.
Pontosan...Mert megszólalsz. És megszólítasz. Ez már vállalás. A kudarc vállalása. A döntés szabadsága....:)
VálaszTörlés