Érdekes dolog ez.
Bekapcsolnak a bennünk rejlő motorok, mindenféle hazugságokat, füllentéseket, magyarázatokat találunk ki, amivel menteni próbálunk valamit, ami tulajdonképpen nem is létezik. Lehet, hogy nem is létezett. Mire jó védekezni? Mire jó hazudni? Főleg, ha mindezt saját magunkkal szemben csináljuk. A dolgok nem változnak meg. Nem fog megérni egy szál napraforgó csak azért, mert én bemagyarázom magamnak, hogy igazából az a Nap süt, csak én nem látom...mi nem látjuk. A napraforgó meg én.
Semmi nem változik meg. De ha más szemszögből nézzük a dolgokat, és ez számomra valahogy mégiscsak kényelmesebb, ha realisták vagyunk, ha belátjuk a dolgok nyilvánvaló brutalitását, attól sem lesz jobb. Attól sem fog kevésbé fájni. Akkor meg már igazán mindegy, hogy melyik módszert használjuk a szenvedésre és az önsajnálatra...
Szóval hajrá. Kezdődjék a dolgok szórakoztató része...
[elgurúlt a gyöngy....]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése