Elemzés

Minden világom gyökeres hozzátartozója, velejárója az érzékiség. Lehet, a fogalom bizonyos kontextusban azonositható, vagy inkább téveszthető az érzékenységgel, én mégis különválasztanám, sőt talán szembe is állitanám őket egymással. Érzékiségemhez hozzátartozik minden nemű nőiességem, a nyújtani való és elvárt szenvedély, ami időközönként jobban belegondolván durván viharossá teszi mindennapjaim. Ezzel szemben érzékiségem valahol küzd ez a szenvedély ellen, s a vele járó durvaság ellen.

Egész személyiségem egyetlen nagy jellemzőjeként ezt az ellentmondásosságot tudnám emliteni. Amit teszek és amit érzek, gyakran teljesen ellentétes.

Nem a saját magam megnyugtatásáért jellemzem ilyen formám magamat, csak egy vázlatot állitok fel, mely talán hangot ad a fejemben folyamatosan elhangzó Miért kérdésekre.

Nem egy két lábbal a Földön járó lány vagyok, bármennyire szeretném a racionalitást erényeim közt tudni. Gyakran tökéletesen tudom, mik a velem szemben való elvárások, mit kell tennem, mégis kötelességeimet hihetetlen könnyedséggel elfelejtem egy séta, egy beszélgetés kedvéért. A hanyagolások felróvásakor pedig még felmentést is találok saját magamnak, elhiszem, hogy én persze a jó utat választottam, a környezet nem volt igazságos  velem.

Körülöttem semmi nem unalmas, be kell vallanom. Elismerhetem, hogy talán önszántamból is keresem a lehetetlen helyzeteket, bonyolult embereket, a káoszt, enélkül belecsöppennék az általam nagyon taszitónak tűnő monotonitásba, normalitásba.

Ha majd meg/felnőttem, megtanulom kezelni Kiss Gyöngyvért.