Nemcsak január 9. A javithatatlanság elgondolása, az elgondolás javithatatlansága, javithatatlanul hozzánk tartozik. Ketyeg minden beszélgetéskor. Tele vagy, tele vagyok kráterekkel. Szorulunk, viszketünk tőlük, csip az ürességük, az ottmaradt foltok, fenyeget a veszély, hogy kihunyt, nem törhet ki többet. Kit kell hibáztatni? Valakit muszaj. Hogy meglegyen a beszélgetések bla bla bla jellege. Emellett meg ott legyen a sok január 9. ami adja a beszélgetés gyönyörét.Van az a pipacsos mező. Tiszta, kék éggel felette. Van az a fehér ruha, várja, hogy valamelyik javithatatlan meglássa. Van az a portói bor. Van az a lány is? Saját magamból kibújva, lebegéssel próbálom megtalálni. Igy könnyebben át lehet látni a dolgokat. Te is pont ezt teszed. "miért ne tennéd?" Kézen fogod ügyesen az egy testedben lakozó rengeteg "én"-t, s megtalálod a pipacsos mezőn fekvő lányt.
...close your eyes and lose the feeling that's been sinking...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése