...

Fél tenyérnyi festékfolt. Pont a gerincem közepén. Benne van minden, ami engem reprezentál. Makacsság, határozatlanság, szeretet, vágyódás. Meg az is ami nem n vagyok. Benne a szépség, a bonyolultság. Ebbe a tetoválásba akartam minden fájdalmamat, dühömet, boldogtalanságomat belevésetni. Akartam a fájdalmat, hogy a bőrömben érezzem ezuttal, ne a szivemben.

Csak arra nem gondoltam, hogy még több fájdalmat hoz. Már csak rágondolni is fáj. Tükörbe nézni meg annál jobban.

Mostmár mindig ott lesz, emlékeztetve erre a nyárra.
Hiába kérdezgetem magamtól, hogy mit tettem...