Kihülés. Megnyugodva, békésen szuszogok a föld alatt, takarózva avarral, fejem fölött csillagtalan ég bámulja mozdulatlanságom. Lábam gyökereken pihentetve, kezeim gesztenyét szorongatva, szeme lassan lecsukódna, de felnyitja mozgásod halk hangja.
Hol vagyok? Hol van minden, ami hozzam tartozik? Hol van mindaz, ami én vagyok, hol a mosolyom, hol a láthatatlan boldogság a testem körül, hol az égő, kibontakozni vágyó szerelem, élet, akarat? Mivé lett mindez? Keresném, utána mennék bárhová, ha tudnám merre menjek.
"Lelkem társa". Kellenél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése