Nem igaz milyen naiv tud lenni az ember lánya. Néha szabályszerűen leblokálok, mikor nagy csörömpöléssel valami a fejemben összetörik, így akarván szólni, hogy szedjem már össze magam, vegyem észre magam. Alapjáratban nem vagyok ilyen. Többé-kevésbé normális, kevésbé-többé értelmes embernek tartottam magam valamikor. Lehet, hogy azért változott ez az állapot, mert már nem tartom annak magam...?
Érezted már valaha azt, hogy most, most tényleg, valaminek történnie kell, valamire vársz, csak épp nem tudod, mire? Érzed minden izületedben, hogy valami készülődik, tudod, hogy ez azon kevés pillanatok egyike,amikor méretes változtatásokat vihetsz véghez az életedben. Aztán csend. Vársz. Nem történik az égvilágon semmi.
Mint például amikor képes vagy órákon át ülni a gép előtt, elbabrálsz minden lehetséges szürkeállomány-romboló netes hülyeséggel, mert minden két percben meggyőzöd magad, hogy: "Ne állj fel a gép elől,még egy kicsi, és itt lesz." Még egy kicsi, és itt lesz...még egy kicsi, és megjelenik a képernyő bal alsó sarkában a kis boríték, You've got mail, és azt fogja írni benne az ő nem létező gyönyörű kézírásával, hogy szeret. Hogy tulajdonképpen téged akar. Azt fogja írni, hogy érted bármit, akár mikor. Hogy kirándulni akar veled, fogni akarja a kezed, vattacukrot szeretne majszolni melletted, csillagos ég alatt szeretkezne veled, egetverő ordibálásokkal teli veszekedések lebonyolítására vállalkozna, bármire, csak épp mindez veled történjen meg. És ezért, mint ahogy az olcsóbb amerikai filmekben szokták mondani: "Mindent feladok..."
Aztán valóban, megjelenik a boríték. Két variáns. Az első, kevésbé idegölő, kapsz valami egészen másat, valaki egészen mástól, el se olvasod, nincs türelmed, nem érdekel, nem akarod, hagyjon már mindenki békében várakozni. A második...boríték, Ő írt, de elmarad a forgatókönyvben megálmodott hős szerelemesi vallomás, helyette...."Nem adhatom fel a biztosat a bizonytalanért."
Nem adhatja fel. Persze, végülis én sem adnám. De hát a franc egye meg, mi vagyok én, tán egy levegőben lógó új állásajánlat, hogy "bizonytalan" lett az új nevem?
Nembaj. Jön majd a következő boríték.
Addig ülünk szépen itt. Időnk van, életünk úgy sincs.
Mi van még? Ó igen....Naivságunk. Dögivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése