Look into the mirror, what am I? A frightened creature locked inside. My mother's hair, my father's eyes.. Memories, time rearranged for you. Is everything changed for you?

Identitáskérdés. Olyan ez a téma, mint a pingpong labda, eldobjuk, majd visszapattan, majd megint. Bontogatjuk, osztjuk is, szorozzuk is, molekuláira szedjük, összetépjük, megvarrjuk, megint szétcincáljuk, de a végére úgysem jutunk sehova. Persze, mind tudjuk mik, kik akarunk, kellene legyünk. A megvalósítás problematikája azonban falakat épít körénk.
Azt hiszem, két ember vagyok. Mintha skizofrén módon két nő élne bennem. Reggeli felébredésemtől függően választom meg, ki akarok ma lenni. Egyikük mindig tudja mi a helyes, mit hogyan kell tennie. A másik folyton vitában áll, ellenkezik, akadékoskodik, tenni akar, menni akar, bármit annak értelmében, hogy semmi ne fájhasson. Felölt egy jelmezt, ugyan megpróbál alkalmazkodni társához, de az akarat mégiscsak az ő kezében van. A két vállon ülő ördögöcske-angyalka páros itt nem motívum, nekem sem és nekik sem. Hiszen ők ülnek egymás vállán, ők jelképezik egymás lelkiismeretét.
Mi van ha igaz? Mi van ha, igaz, lekacagtam az ötletet, de tényleg ez fog történni: úgy tolok ki magammal, hogy közben észre sem veszem. És maga a tudat most, jelen pillanatban nem mond és nem is jelent semmit. Mert bele fogok cseszni tíz évet, mire rájövök, mennyire elszúrtam. De ha szerencsém van, tíz év múlva leesik a tantusz és megpróbálom helyrehozni??
-----> Ha már identitás, érdemes megfigyelni azt is, hogy kivülállók minek,kinek látnak. Engem folyamatosan lenyűgöz. Így látja egy idegen a jövőmet...
Mit láthat egy bennfentes?