Time of death: 1:38
Fura. Jól kezelem a halált. Sokkal jobban, mint kellene. Ha valaki olyan meghal, akit ismerek, nem tudom kimutatni a fájdalmat. A fájdalmam. Nem tudom annyira kiadni magamból, mint mások. Támogatom a többieket, vigasztalom őket, aztán magamban rendezem le amit érzek. Jól kezelem a halált. Egy olyan emberhez képest, aki közelről találkozott vele.
Kivéve, mikor pl filmet nézek. A csúcs akkor van,mikor nekiállok Greys Anatomyt nézni. Olyankor szakad minden, minden pácienst megsíratok,minden szomorkásabb jelenetet, minden mélyebb gondolatot. Hol az összefüggés? Jobban sajnálom egy fiktív személy tragédiáját mint azt ami az orrom előtt történik....Self denying? Vagy mi a szösz...
Na,lényegében nem is tudom hova akartam kilyukadni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése